Azaz igazság, hogy  5 éve nem voltunk nyaralni. Hogy miért nem? Egyszerű, mert nem volt pénzünk. Kicsit epekedve nézem a "barátok" facebookos posztolásait, a tengerparti nyaralásaikat, a hegyekben való kirándulásaikat, az élményfürdőkben való pár napos időtöltéseiket. Nézem, mert nekem most ez maradt. Irigykedem? Igen. Nem vagyunk annyira csórok, de be kell osztani, minden pénzünket. Főleg a felvett hitelek miatt, amit a mai napig fizetnünk kell. Azért, hogy nekem a kerti homokozó és a kerti kismedence jutott és néha 1-1 napra a Balcsi, nem hibáztatok senkit (jó magyar szokás szerint).  Valakinek még ez sincs. Mindig elképedek és elszomorodok, ha egy olyan családnál járok, akiknek szó szerint az étel beszerzése is gondot okoz, nemhogy a nyaralás. Ők is maximum az udvarukba mennek nyaralni, ha szerencsések, akkor a gyerekeiket az iskola vagy önkormányzat elviszi valahova fürdeni.

Nézzünk 1-2 helyet, ahova el lehetne menni viszonylag olcsón, esetleg az ilyen félcsóróknak, mint mi. 

 Mondjuk adva van egy 4 fős család, akik faluban élnek. Még szerencsésnek is mondhatják magukat, mert viszonylag közel van a Balcsi. Szóval, arra gondolnak egy szép, nyári napon, hogy adott esetben, ha van kocsijuk, akkor kocsiba ülve kiruccannak a Balatonra. Ez a család kb. 40 km-re lakik a legközelebbi strandtól. Nos, az apuka ( feltéve, ha van pénzük), elmegy tankolni, a 25 éves autójukba maximum 3000 Ft-ért, (ez oda-vissza elég), anyuka addig csomagol valami kaját(legtöbbször szendvicset), a gyerekek, pedig  kiidegelik anyukát, hogy mikor indulnak már. Tegyük fel, hogy minden rendben,  a kocsiba benzin, szendvicsek  készen. Jó lenne még, ha volna kb. 1000 Ft, hogy a gyerekeknek 1-1 palacsinta vagy 1-1 jégkása beleférjen, végül is nyaralnak. Ennek a nyaralásnak olcsóbb fajtája a vonatozás. Bár fogalmam sincs, hogy milyen összegbe kerül. Summa summárom ez kb. 4000 Ft-ba fájt a családnak. De, hát élmény. Igaz, holnap nem esznek semmit. 

Aztán van a kicsit drágább nyaralás, azaz élményfürdőben való fürdőzés, de csak is délután 4- től, hiszen akkor általában féláron be lehet jutni. Ugyanez a család a legközelebbi élményfürdőtől 20 km-re lakik, (ők még a szerencsésebbek). Apa ismét elmegy tankolni, most már megússza 1500 Ft- ból is, addig anya vadul csomagol, a gyerekek egymást ölik. Eljött az idő délután lett. Indulhatnak. A belépő családi jegy, mondjuk legyen 2500 Ft (olcsóbb helyeken) és ha van a családban 3 év alatti gyerek is, ha nincs az szívás. Itt is egyenek 1-1 jégkrémet, netán anya igyon 1 kávét, apa dobjon be 1 sört, mert hát ugye nyaralnak. Szóval summa summárom ez kb. 5000 Ft. De hát élmény, igaz holnap megint nem esznek semmit. 

Ezeknek a családoknak esélyük sincs arra, hogy valami vízparton vagy máshol nyaraljanak( ebbe beleértve magam is), ha csak nem nyernek a lottón vagy meg nem hal egy gazdag nagybácsi( esélytelen, szegény család?gazdag nagybácsi?brrr).

Marad a vágyakozás, meg a majd jövőre, meg majd ha elfogynak a hitelek, meg a különböző fogadalmak. Persze minden így marad. A gyerekeknek feltöltik hideg vízzel az 1x1 méteres agyon ragasztott medencét( mert pénz nem volt újra), amiben kedvükre fürdőzhetnek. Higgyük el, hogy legalább ezt úgy élvezik, mintha a horvát tengerparton lennének. Hogy miért? Mert szeretik egymást. 

Az embereket csoportosíthatjuk. Engettessék meg nekem, hogy most  aképpen csoportosítsak( bár alapjában véve, nem szeretem ezt a feketefehérezést), hogy hova jutunk be és hova nem. Ami engem illet, azt tudom, hogy egy csomó helyre, helyzetre, történésbe be akartam jutni és volt olyan , ahova nem. Most inkább arról írnék, ahova nem volt kedvem.

Kezdjem az elején. A születés. Alapjában véve ebbe nincs beleszólásunk, de édesanyánk méhéből végülis bejutottunk ebbe a világba. Ki szerencsésen, ki nem. Ki kiegyensúlyozott, szerető családba, ki nem. Itt is mondhatnám, hogy van aki, ki akar jutni abból a környezetből, ahova született és van, aki nem. Én ki akartam jutni és bejutni egy másik világba, ami ugyan hasonlít a családomére, de egyes elemeiben eltér azoktól. Egyszóval másmilyen akartam lenni, mint a szüleim voltak. Ez hellyel-közzel sikerült is.

Aztán kisgyermekkoromban egyenesen utáltam a nyaraimat az apai nagymamám tesvérénél tölteni, cukros- tejfölös kenyeret enni, de hát muszáj volt mennem. Szüleim szerint nyaraltam. Végülis a gyerek nyári elhelyezése megoldott volt számukra.

A kis- és nagykamaszként megélt sulis éveim alatt is volt olyan, ahova nem akartam bejutni. Kezdjük ott , hogy a középiskolás bekerülésem tőlem teljesen független volt, anyámék mondták, hogy majd mi tudjuk mi jó neked és kész. Így oda kerültem megint, ahova nem akartam. Igyekezdtem azért magam jól érezni a 4 év alatt.

 A 20-as éveim elején a pszichiáterhez sem akartam bejutni, de sikerült. Az most túl hosszas lenne elmesélnem miként kerültem oda, de a sok-sok gyerekkori bejutás- és nem bejutás vezetett el odáig.

A felnőtt korom történéseit alapjában magam irányíthattam, de azért gyakran előfordult velem, hogy olyan élethelyzeteket alakítottam ki, amik nem voltak kedvemre. Köszönhető ez azoknak a tanult és másolt életvezetési folyamatoknak, amit láthattam, és amit mindig is igyekeztem elkerülni, de hát a "vér az vér".

Ezektől a bejutásoktól lettem olyan ember, amilyen most vagyok. Teljesen ki vagyok magammal békülve. Elfogadtam magamat olyannak, amilyenné váltam, alakultam. Azt hiszem ezen már nem tudok és nem is akarok változtatni. Ezt adta a sors, ezt dobta a gép, ez lett megírva. Egész jól elvagyok, empatikusan, elfogadóan élek a lelkemmel. Néha azonban elegem van magamból, de hát kinek van mindennap jó napja?

Röviden és tényleg nagyon röviden ezek a kis szösszenetek, történések befolyásolták életem a többi 1000 élménnyel együtt. Szóval nem féljünk a bejutásoktól és a nem bejutásoktól, mert azok alakítják életünket, formálják személyiségünket.