Az embereket csoportosíthatjuk. Engettessék meg nekem, hogy most  aképpen csoportosítsak( bár alapjában véve, nem szeretem ezt a feketefehérezést), hogy hova jutunk be és hova nem. Ami engem illet, azt tudom, hogy egy csomó helyre, helyzetre, történésbe be akartam jutni és volt olyan , ahova nem. Most inkább arról írnék, ahova nem volt kedvem.

Kezdjem az elején. A születés. Alapjában véve ebbe nincs beleszólásunk, de édesanyánk méhéből végülis bejutottunk ebbe a világba. Ki szerencsésen, ki nem. Ki kiegyensúlyozott, szerető családba, ki nem. Itt is mondhatnám, hogy van aki, ki akar jutni abból a környezetből, ahova született és van, aki nem. Én ki akartam jutni és bejutni egy másik világba, ami ugyan hasonlít a családomére, de egyes elemeiben eltér azoktól. Egyszóval másmilyen akartam lenni, mint a szüleim voltak. Ez hellyel-közzel sikerült is.

Aztán kisgyermekkoromban egyenesen utáltam a nyaraimat az apai nagymamám tesvérénél tölteni, cukros- tejfölös kenyeret enni, de hát muszáj volt mennem. Szüleim szerint nyaraltam. Végülis a gyerek nyári elhelyezése megoldott volt számukra.

A kis- és nagykamaszként megélt sulis éveim alatt is volt olyan, ahova nem akartam bejutni. Kezdjük ott , hogy a középiskolás bekerülésem tőlem teljesen független volt, anyámék mondták, hogy majd mi tudjuk mi jó neked és kész. Így oda kerültem megint, ahova nem akartam. Igyekezdtem azért magam jól érezni a 4 év alatt.

 A 20-as éveim elején a pszichiáterhez sem akartam bejutni, de sikerült. Az most túl hosszas lenne elmesélnem miként kerültem oda, de a sok-sok gyerekkori bejutás- és nem bejutás vezetett el odáig.

A felnőtt korom történéseit alapjában magam irányíthattam, de azért gyakran előfordult velem, hogy olyan élethelyzeteket alakítottam ki, amik nem voltak kedvemre. Köszönhető ez azoknak a tanult és másolt életvezetési folyamatoknak, amit láthattam, és amit mindig is igyekeztem elkerülni, de hát a "vér az vér".

Ezektől a bejutásoktól lettem olyan ember, amilyen most vagyok. Teljesen ki vagyok magammal békülve. Elfogadtam magamat olyannak, amilyenné váltam, alakultam. Azt hiszem ezen már nem tudok és nem is akarok változtatni. Ezt adta a sors, ezt dobta a gép, ez lett megírva. Egész jól elvagyok, empatikusan, elfogadóan élek a lelkemmel. Néha azonban elegem van magamból, de hát kinek van mindennap jó napja?

Röviden és tényleg nagyon röviden ezek a kis szösszenetek, történések befolyásolták életem a többi 1000 élménnyel együtt. Szóval nem féljünk a bejutásoktól és a nem bejutásoktól, mert azok alakítják életünket, formálják személyiségünket.